Újabb
hét, újabb kalandok az újabb munkahelyemen. Igazából nem. Semmi kalandos nem
volt a héten. Viszont, találkoztam végre a valódi pajtimmal. Ez azt hiszem,
némi magyarázatra szorul…
Minden
újnak, így nekem is, van egy pajtija. Ez általában egy tapasztaltabb munkaerő,
akit figyelni kell munka közben, meg ők is tanítgatnak minket… meg, ahogy a
trénerek mondták, árnyékként kéne követni őket (ez persze tökre nem igaz,
mert még sosem mentem utána a vécébe). Az én pajtim – természetesen – szabin
volt, mikor kezdtem, úgyhogy addig egy pótpajtit kaptam. A pótpajtim egy
rettentő kedves spanyol lány volt, aki vagy azt nem értette, ahogy kérdezek,
vagy amit kérdezek, de mindenesetre nem igazán sikerült semmi érdemi infót kiszednem
belőle az első héten és még az sem egészen jött át neki, hogy mit kéne
átbeszélnie velem.
Szóval,
a héten végre visszatért az igazi pajtim, Rája. Nem tudok róla sokat, meg itt
nem illendő azt feszegetni, hogy ki hovavalósi, és ha itt született, akkor a
szülei hovavalósiak. De ő tutira itt született, viszont a szülei tutira
hovavalósiak. Azt, hogy tényleg hova, csak megtippelni tudnám (és Ázsiára
tippelnék). Viszont rettentő jó fej, közvetlen és nagyon jól is magyaráz.
Hozzám hasonlóan fura a humora, és hülyeségeket beszél, ha ideje engedi,
úgyhogy mikor épp nem tanít, általában akkor is jól szórakozunk.
Általában
a spanyol ajkúakkal ebédelek, mert ők azok, akik ha látják, hogy egyedül eszem,
odahívnak magukhoz, hogy üljek velük. Rája is a spanyol-beszélőkkel szokott
lógni (nehéz is lenne nem velük lógni, mert a cég 60%-a vagy spanyol vagy
beszél spanyolul), úgyhogy múltkor, mikor egyszerre ettünk a spanyolokkal, el is hívtak, hogy menjek velük japánt
enni másnap. Jól esett. A kaja is (lazac, lazac, lazac), meg a meghívás is!
Amúgy
Rájával meglepően sok hasonló dolgunk van. Attól eltekintve, hogy szerintem ő úgy 3-4 évvel fiatalabb lehet, mint én. Ő is sales-es környezetből érkezett,
de úgy döntött, hogy jobban szeretne ügyfélt szolgálni és szeretette volna
mindezt IT környezetben csinálni, úgyhogy előbb egy számítástechnikai cégnél
volt, most meg itt. Aztán, őt is érdeklik a programozási nyelvek. Mondtam neki,
hogy én elakadtam a HTML-nél, úgyhogy egyből adott pár linket, ahol lehet ezt
tanulni. Ő már egy komolyabb programozási nyelvnél tart, és minden kaja szünet
utolsó 15 percét arra szenteli, hogy azt tanulgassa.
A
programozásos dolog itt amúgy sem igazán meglepő. Polkával beszélgettem erről,
mondta, hogy ő az xHTML-t tanulta meg, mert szeretett volna saját website-okat
csinálni, de a CSS-nél feladta… Az egyik ügyfélszolga kolléga pedig épp cégen
belül tanul programozni (azt hiszem át fogják venni abba a csapatba),
miközben valami művészeti sulit is végez. Kicsit úgy néz ki, mintha itt mindenkinél alap legalább HTML-ül tud... Szóval, ha eddig nem lettem volna
biztos benne, hogy a megfelelő közegben vagyok, már az lennék.
Most
pedig nagy bejelentés következik! Szedem a virtuális
sátorfámat és átnyargalok a blogommal együtt egy másik szolgáltatóhoz.
Mondhatnám, hogy elegem lett abból, hogy itt nem lehet normálisan körbefuttatni szöveggel a
képeket, de igazából nem ez az oka, és meg is vagyok elégedve a Blogspot-tal,
de új kihívásokra vágyom (mert az új szolgáltatónak is megvannak a saját
hiányosságai). Akiről tudom, hogy olvassa a blogomat, azzal megosztom az új
linket kéretlenül, akiről pedig nem tudok, hogy olvassa, az csak írjon egy
üzenetet nekem, vagy egy kommentet itt, és szívesen útbaigazítom az új oldalhoz.
